2008. május 12-én harminc éve nem látott földrengés rázta meg Kínát, s tette a földdel egyenlővé az egyik legsűrűbben lakott kínai tartomány, Szecsuan egy részét. A Richter-skála szerint 8-as erősségű földrengés epicentruma Kína hatodik legnagyobb városától, Chengdu-tól 92 kilométerrel északnyugatra, Wenchuan közelében volt. A magas hegyekkel körülölelt Wenchuan járás a Tibeti-fennsík keleti szegélyénél található, a tengerszint felett átlagosan 1326 méter magasan fekvő térségben több mint 110 ezer ember él.

A térség földrengéseit az Indiai-lemez, évente kb. 50 milliméterre tehető, észak felé, az Eurázsiai-lemez irányába történő mozgása idézi elő. Ennek következtében a Szecsuani-medence északnyugati szegélyénél is gyakoribbak a földmozgások. A földrengés méretét jelzi, hogy a másfélezer kilométeres távolságra fekvő Pekingben több mint két percig inogtak az épületek, s a rengést érezték a vietnami fővárosban, Hanoiban is, illetve egyes helyeken Japánban és Thaiföldön is.

A földrengés halálos áldozatainak száma meghaladja az 55 ezret, de 25 ezer embert továbbra sem találnak, így a halottak végleges száma a 70 ezret is meghaladhatja. A sebesültek száma a háromszázezret közelíti. A mentésben közel 180 ezer katona vesz részt, akik nagy erőkkel keresik a túlélőket, s még egy héttel a katasztrófa után is találnak életben maradottakat a romok alatt.

A természeti katasztrófa hatalmas csapást mért Kínára. Első ízben fordul elő, hogy Kínában nemzeti gyászt rendelnek el nem egy nagy államférfi halála miatt (korábban Mao Ce-tung elnökre, majd Teng Hsziao-pingre emlékeztek így). A pekingi Tienanmen téren félárbocra eresztették a nemzeti lobogót, s háromnapos gyászt hirdettek.

A földrengés óriási károkat okozott. Több mint 5,4 millió ember vált hajléktalanná Szecsuan tartományban, 5,5 millió épület omlott össze, és további 5,9 millió ház megrongálódott. A közvetlen gazdasági kár 9,6 milliárd dollárra (1500 milliárd forint) becsülhető, a közvetlen veszteségek elérik a kínai GDP mintegy 0,27 százalékát, Szecsuan tartomány GDP-jének pedig a 6,38 százalékát.

A földrengés során elpusztult 12,5 millió haszonállat, többnyire csirke, valamint a rizstermesztéshez szükséges öntözőrendszer. Több mint 50 ezer hold zöldség, és 25 ezer hold gabona semmisült meg. Az öntözőrendszerben okozott kár következtében 250 ezer hold rizs öntözése szűnt meg.

A földrengés-károsultak 98 százaléka a tervek szerint egy hónapon belül biztonságos, olcsó és megfelelő ideiglenes lakhelyet kap, de legalább három évbe telik, amíg újraépítik a katasztrófában rommá vált városokat és falvakat. A települések egy részét már nem eredeti helyükön tervezik felépíteni.

A földrengés 14 200 vállalkozásra mért csapást. Számos nagy ipari objektumot is érintett a rengés. Shifang városban két vegyi üzem omlott össze, s 80 tonna ammónium jutott a szabadba. A rengés hatására Szecsuanban leállt öt erőmű, a tőle északra fekvő Shaanxi tartományban pedig további három, hatalmas területek maradtak áramszolgáltatás nélkül. A térségben a Jangce mellékfolyóin található nagyszámú víztároló és duzzasztógát is megsínylette a földrengést. Több mint négyszáz kínai víztárolónál keletkeztek biztonsági problémák, de az első hírekkel szemben cáfolták, hogy epicentrumhoz közel lévő Minjiang folyón álló, több mint 150 méter magas Zipingpu duzzasztógáton valóban repedések keletkeztek volna. A szintén Szecsuan tartományban felépített hatalmas Három Szurdok duzzasztógát sem sérült meg. Ugyanakkor Pejcsuantól 90 kilométerre északkeletre több mint egymillió ember evakuálása zajlott, mert egy közeli tó folyamatos vízszintemelkedése árvízzel fenyegetett, majd szombaton át is szakadtak a tó körüli gátak.

Ugyancsak aggodalmakra adott okot, hogy Szecsuan tartományban kísérleti atomreaktorok és nukleáris fűtőanyagot előállító üzemek is fekszenek, némelyik 100 kilométernél is közelebb a rengés epicentrumához. Bár itt károk nem keletkeztek, a kínai környezetvédelmi minisztérium szakértőket küldött az atomerőművekbe, akiknek fő feladata szavatolni a nukleáris létesítmények, valamint a környékbeli vegyi üzemek, cementgyárak és más környezetre esetleg káros hatással járó gyárak biztonságát. 

Megdöbbentő, ami Szecsuan tartományt, Kína egyik legdinamikusabb régióját érte, mely jelzi, hogy a természeti katasztrófák az ilyen sűrűn lakott vidékeken milyen embertelen pusztítást eredményeznek. S ki tudja milyen következményük lesz hosszú távon. Valóban nem sérültek meg a víztározók? Hiszen egy-egy gátszakadás százezrek-milliók életét veszélyezteti a Jangce mellékfolyóin is, de mi történne, ha egyszer egy ilyen a Három Szurdok duzzasztógáton történne? Beláthatatlan katasztrófa, több millió ember életébe is kerülhetne. Vagy mit okozna egy nukleáris baleset a sűrűn lakott tartományban? Kínának fokozott figyelmet kell fordítani a szeizmikus jelzésekre, a földrengésbiztos építkezésre (iskolák tucatjai dőltek össze, több ezer diák életét kiontva). A biztonsági kockázatot minimalizálni kell. A természeti erőforrások sok hasznot hozhatnak, energiát és ásványkincseket, éltető vizet és erdőket biztosíthatnak, de a természet vad erői mindig jelezni fogják, hogy az ember csak egy porszem, s természet egyoldalú leigázása (beleértve  a környezet elszennyezését is) nem lehet a végső megoldás. Földrengések, árvizek, tájfunok, hóviharok jönnek, mennek, ezeket megakadályozni nem lehet, de a felkészülés nem maradhat el. Hiszen jobb félni, mint megijedni. Mert azért még a víz az úr…