A kelet-ázsiai térség egyik legproblémásabb kérdése Tajvan. A jelenleg 21 milliós lakosságú sziget a 17. század végétõl Kínához tartozott, de 1895-tõl egészen 1945-ig Formosa néven japán fennhatóság alatt állt. 1949-ben a kommunisták és a nacionalisták (???, Guómíndãng, ?Nemzeti Párt?) polgárháborújának végén a vesztes Kuomintang-hadsereg és kormányzat Tajvan szigetére menekült, s ott rendezkedett be. Mivel a Kuomintang álláspontja szerint a Tajvanra menekült kormány az 1912-ben kikiáltott Kínai Köztársaság legitim képviselõje, Tajvan saját magát hivatalosan Kínai Köztársaságnak nevezi.

Hongkong szintén jelentéktelen halászfalu volt egészen addig, amíg az 1842-es nankingi és az 1860-as pekingi szerzõdéssel Anglia ellenõrzése alá nem került a Hongkong-sziget, illetve az ezzel szemben fekvõ Kowloon-félszigetet (??, Ji?lóng). 1898-ban Anglia 99 évre bérbe vette a Kowloon melletti ún. Új Területeket is, amelyek így szintén a brit koronagyarmat részei lettek. Hongkong a II. világháború után indult gyors fejlõdésnek, amikor vetélytársa, Sanghaj a kommunista uralom alatt hanyatlásnak indult.

A Kínai Népköztársaság fõvárosa. Ez az ország politikai központja, itt állnak a központi szervek (Államtanács, Központi Bizottság, Országos Népi Gyûlés stb.) hivatalai, de emellett a város fontos ipari, kereskedelmi, turisztikai és kulturális központ is. Kína világhírû mûemlékei közül sok Pekingben, illetve a környékén található, például a Tiltott Város (??, G?g?ng), az Ég Temploma (??, Ti?ntán), a Nyári Palota (???, Yíhéyuán), a Nagy Fal (??, Chángchéng) stb.

Kína éghajlata a nagy területi kiterjedés miatt igen változatos. Legnagyobb része szárazföldi éghajlatú, de déli területei már a tropikus és szubtropikus övezetben találhatók, míg északi területei a hideg övhöz fekszenek közel. A domborzatnak megfelelõen Kínában jócskán találunk magashegységi, valamint sivatagi éghajlatú területeket is. Az ország déli és keleti területei monszun hatás alatt állnak: tavasszal és nyáron a Csendes-óceán felõl érkezõ meleg monszun szelek sok csapadékot hoznak, így a nyár Kína nagy részén meleg és csapadékos.

Erõsen leegyszerûsítve azt mondhatjuk, hogy Kína területe nyugatról keletre lépcsõzetesen lejt. Nyugaton nagyrészt magas hegységek találhatók Himalája (????, X?mãl?yã), Kunlun (??, K?nlún), Tiensan (??, Ti?nsh?n) stb.], valamint a Csinghaj-tibeti-fennsík (????, Q?ngz?ng g?oyuán), innen keletre haladva egyre alacsonyabb hegységek és fennsíkok következnek, s végül az ország keleti felének nagy része alföld. Az ország szárazföldi területének több mint kétharmadát hegységek foglalják el.

A körülbelül Európa méretû ország a következõ államokkal határos: Észak-Korea (Koreai Népi Demokratikus Köztársaság), Oroszország, Mongólia, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tadzsikisztán, Afganisztán, Pakisztán, India, Nepál, Bhután, Myanmar (Burma), Laosz és Vietnam. A kínai szárazföldet keleten és délen a Pohaj- (??, Bóh?i), a Sárga- (???, Huángh?i), a Kelet-kínai- (??, D?ngh?i) és a Dél-kínai-tenger (??, Nánh?i) szegélyezi**. A kínai felségvizeken több mint 5000 sziget fekszik, amelyek közül a két legnagyobb Tajvan (??, Táiw?n) és Hajnan (??, H?inán).

Kínában a legfontosabb politikai szervezet a Kínai Kommunista Párt (KKP, Zhongguo Gongchandang). A KKP-n kívül még nyolc politikai párt és nyolc jelentõsebb népi szervezet mûködik. Ezek a szervezetek részt vesznek az állam irányításában. A párt jellegû szervezetek közé tartozik a Guomindang Kínai Forradalmi Bizottsága, amely 1948 januárjában alakult. Jelenleg több mint ötvenháromezer tagot számlál, akik nagyobbrészt a korábbi Guomindang tagjai voltak, illetve akiknek történelmi kapcsolataik vannak a Guomindanggal.

A felsõfokú népi bíróságok a tartományokban, az autonóm területeken és közvetlenül a központi kormány alá tartozó nagyvárosokban mûködnek. A középfokú népi bíróságok a közigazgatással rendelkezõ megyékben, az autonóm megyékben, a központi kormány alá tartozó nagyvárosokon belül és az autonóm területek igazságszolgáltatása alatt álló viszonylag nagyobb városokban mûködnek. Az alsó fokú népi bíróságok a járásokban, a városokban, az autonóm járásokban és a nagyvárosi kerületekben mûködnek.

A Kínai Népköztársaságban az állam törvényes igazságszolgáltatási hatalmát a népi bíróságok gyakorolják. A Legfelsõbb Népi Bíróság, a különbözõ szintû helyi népi bíróságok és a különleges népi bíróságok ? mint pl. a katonai bíróság ? gyakorolják ezt a hatalmat. A Legfelsõbb Népi Bíróság ellenõrzi az összes többi bíróságot. Felelõsséggel tartozik az Országos Népi Gyûlésnek és az Állandó Bizottságnak. A Legfelsõbb Népi Bíróság elnökének hivatali ideje öt év, s legfeljebb csak két egymás után következõ ciklusban láthatja el tisztségét.

A Kínai Népköztársaság Országos Népi Gyûlése által hozott határozatok, rendeletek és törvények végrehajtásáért az Államtanács (vagyis a kormány) felelõsséggel tartozik az Országos Népi Gyûlésnek vagy az Állandó Bizottságnak. Az Államtanács tagjai közé tartozik a miniszterelnök, a miniszterelnök-helyettesek, az államtanácsosok, a minisztériumok és a bizottságok vezetésével megbízott miniszterek, a Legfelsõbb Ellenõrzési Fõigazgatóság vezetõje, valamint a fõtitkár.

Az Országos Népi Gyûlésnek széles feladat- és hatásköre van. Ebbe beletartozik az, hogy módosíthatja az alkotmányt, illetve ellenõrzi annak betartását. Törvénybe iktatja és módosítja a bûncselekményekre, az állami szervezetekre és az egyéb fontosabb területekre vonatkozó alapvetõ szabályokat. Megválasztja a Kínai Népköztársaság elnökét és alelnökét. A miniszterelnök javaslata alapján dönt a miniszterelnök-helyettesek, az államtanácsosok, a minisztériumok és a bizottságok vezetésével megbízott miniszterek, a Legfelsõbb Ellenõrzési Fõigazgatóság vezetõjének és az Államtanács fõtitkárának jelölésérõl.

A Kínai Népköztársaságban az Országos Népi Gyûlés a legfõbb államhatalmi szerv. Az alkotmány szerint csak az ONGY módosíthatja az alkotmányt, hozhat törvényeket és dönthet az ország politikai élete szempontjából jelentõsebb kérdésekben. Az ONGY-ben egyaránt képviselve vannak a tartományok, a központi kormányzat alá rendelt városok, a fegyveres erõk választott küldöttei, valamennyi nemzetiség, ?demokratikus párt? és szervezet.

Az ONGY tagjait ötéves idõtartamra választják meg.

A KNK elnökét és alelnökét az Országos Népi Gyûlés választja meg, a szavazati és választhatósági joggal rendelkezõ 45. életévüket betöltött állampolgárok közül. Az elnök és az alelnök megbízatása öt évre szól, s csak két egymást követõ cikluson keresztül tölthetik be a posztjukat. Az elnök hirdeti ki az ONGY vagy az Állandó Bizottság határozatait és törvényeit. Kinevezi vagy felmenti a miniszterelnököt, a miniszterelnök-helyetteseket, az államtanácsosokat, a minisztériumok vagy bizottságok vezetésével megbízott minisztereket, a Legfelsõbb Ellenõrzési Fõigazgatóság vezetõjét és az államtanács fõtitkárát.

A Kínai Népköztársaság megalakulása óta négy alkotmányt fogadtak el (1954, 1975, 1978 és 1982). A jelenlegi alkotmányt az ötödik Országos Népi Gyûlés 1982 decemberében megtartott ülésén fogadták el. Ezt az 1982-es alkotmányt két alkalommal módosították: elõször 1993-ban, majd 1999-ben. Az alkotmány összesen 138 cikkelybõl áll, s a bevezetésen kívül négy fejezetre oszlik: általános elvek, az állampolgárok alapvetõ jogai és kötelességei, az államszervezet, valamint a nemzeti zászló, a nemzeti címer és a fõváros.

A Kínai Népköztársaság (KNK) 1949-es megalakulását követõen néhány évig katonai közigazgatás mûködött az országban. A polgári közigazgatásra való áttérés a rendezetlen belsõ állapotok és a koreai háború miatt csak 1952-ben indult meg. A belsõ rend megszilárdulása és a koreai háború lezárulása tovább segítette az áttérést. A Kínai Kommunista Párt (KKP) 1952. decemberi állásfoglalása nyomán a kormány 1953 februárjában egy törvényt fogadott el, amely rendelkezett az országos és a helyi népi gyûlések tagjainak megválasztásáról.

1978-tól kezdve a Kínai Kommunista Párt folyamatos lépéseket tett a tervgazdaság piacgazdasággá alakításáért. A mezõgazdaságban felhagytak a korábbi erõszakos kollektivizálással, helyette áttértek az állami gazdaságokra. A szolgáltatásban és a könnyûiparban megjelenhetett a magánszféra, amely az ország meghatározott területein egyben külföldi vállalkozók odatelepülését is jelentette. A párt befolyását a gazdaság minden területén csökkentették, a helyi hatóságok, illetve a vállalatok vezetõsége kapta kézbe az irányítást.

A Qin-dinasztia, majd az azt követõ Han- és Jin-dinasztia uralkodása során Kína óriási fejlõdésen megy keresztül. Azonban a virágzásnak a hunok i. sz. 316-os hódítása vet véget, amely következtében Kína 589-ig sok részre szakadva marad. Az 589-ben, a Sui-dinasztia által egyesített Kína, késõbb a Tang-dinasztia vezetésével 875-ig ismét egységes, amikor is sok fejedelemségre esik szét, eljön az ?öt dinasztia kora?, amely 960-ig tart. A Song-dinasztia vezetése alatt Kína újraegyesül, amíg 1127-es dzsürcsi hódítás, majd az 1279-es mongol betörés után véget ér a kínai uralkodók kora.

Kína az egyik legõsibb civilizáció. A Sárga folyó évenkénti áradásai során lerakott termékeny hordalékon már az i. e. 6. évezredben kialakult a földmûvelõ életmód.

A mondabeli elsõ kínai császár Huang Di, i. e. 2100-ban megalapítja az elsõ kínai államot a mai Peking környékén, majd megkezdõdik a többi kínai királyság kialakulása is.

I. e. 221-re teszik, hogy a Qin állam Zheng vezetésével legyõzi a többi tizenegy nagy fejedelemséget, és létrejön az egységes kínai állam.

A ?Kína? szó valószínûleg német közvetítéssel az angol nyelvbõl származik. Az angol China és Sino- szó valószínûleg a Qin (?) dinasztia nevébõl származtatható, bár egyes elképzelések szerint a tea (?, chá), illetve a selyem (?, s?) szóban keresendõ a szó eredete.

Ami a kínai nyelvû Zh?ngguó (??) szót illeti, ez magyarul annyit tesz, mint Középsõ birodalom vagy Középsõ királyság. Azonban a jelentéstartalma a szónak folyamatosan változott a korai idõszakokban Kína a Sárga folyó (??, Huánghé) körüli fejlett királyságokat, késõbb egészen a Jangce (??, Chángji?ng) vidékéig tartó területeket, míg a Tang-dinasztia alatt az úgynevezett barbár (nem kínai) rendszert is így nevezték.

Kína/China

2001-2004-es adatok

Terület:9,596,960 km²Elektromos áram termelés 1.312 trillió kW (2001)Lakosság:1,298,847,624Olaj termelés:3.3 millió hordó/nap (2001)Legmagasabb pont:Mount Everest 8,850 mFöldgáz termelés:30.3 billió m³ (2001)Legalacsonyabb pont:Turpan Pendi -154 m Export:436.1 billió $ (2003)Fõváros:PekingImport:397.4 billió $ (2003)Fizetõeszköz:jüan CNYGDP:6.449 trillió $ (2003)Nyelv:kínai dialektusokGDP növekedés : 9.1% (2003)Internetkód:.cnGDP/fõ:5,000 $ (2003)Közutak hossza:1,402,698 kmInfláció:1.2% (2003)Vasutak hossza:70,058 kmIpari növekedés:30.4% (2003)

maginfo.hu