A Kínai Népköztársaságban az állam törvényes igazságszolgáltatási hatalmát a népi bíróságok gyakorolják. A Legfelsõbb Népi Bíróság, a különbözõ szintû helyi népi bíróságok és a különleges népi bíróságok ? mint pl. a katonai bíróság ? gyakorolják ezt a hatalmat. A Legfelsõbb Népi Bíróság ellenõrzi az összes többi bíróságot. Felelõsséggel tartozik az Országos Népi Gyûlésnek és az Állandó Bizottságnak. A Legfelsõbb Népi Bíróság elnökének hivatali ideje öt év, s legfeljebb csak két egymás után következõ ciklusban láthatja el tisztségét.

A Kínai Népköztársaság Országos Népi Gyûlése által hozott határozatok, rendeletek és törvények végrehajtásáért az Államtanács (vagyis a kormány) felelõsséggel tartozik az Országos Népi Gyûlésnek vagy az Állandó Bizottságnak. Az Államtanács tagjai közé tartozik a miniszterelnök, a miniszterelnök-helyettesek, az államtanácsosok, a minisztériumok és a bizottságok vezetésével megbízott miniszterek, a Legfelsõbb Ellenõrzési Fõigazgatóság vezetõje, valamint a fõtitkár.

Az Országos Népi Gyûlésnek széles feladat- és hatásköre van. Ebbe beletartozik az, hogy módosíthatja az alkotmányt, illetve ellenõrzi annak betartását. Törvénybe iktatja és módosítja a bûncselekményekre, az állami szervezetekre és az egyéb fontosabb területekre vonatkozó alapvetõ szabályokat. Megválasztja a Kínai Népköztársaság elnökét és alelnökét. A miniszterelnök javaslata alapján dönt a miniszterelnök-helyettesek, az államtanácsosok, a minisztériumok és a bizottságok vezetésével megbízott miniszterek, a Legfelsõbb Ellenõrzési Fõigazgatóság vezetõjének és az Államtanács fõtitkárának jelölésérõl.

A Kínai Népköztársaságban az Országos Népi Gyûlés a legfõbb államhatalmi szerv. Az alkotmány szerint csak az ONGY módosíthatja az alkotmányt, hozhat törvényeket és dönthet az ország politikai élete szempontjából jelentõsebb kérdésekben. Az ONGY-ben egyaránt képviselve vannak a tartományok, a központi kormányzat alá rendelt városok, a fegyveres erõk választott küldöttei, valamennyi nemzetiség, ?demokratikus párt? és szervezet.

Az Országos Népi Gyûlés Csarnoka Pekingben

Az ONGY tagjait ötéves idõtartamra választják meg.

A KNK elnökét és alelnökét az Országos Népi Gyûlés választja meg, a szavazati és választhatósági joggal rendelkezõ 45. életévüket betöltött állampolgárok közül. Az elnök és az alelnök megbízatása öt évre szól, s csak két egymást követõ cikluson keresztül tölthetik be a posztjukat. Az elnök hirdeti ki az ONGY vagy az Állandó Bizottság határozatait és törvényeit. Kinevezi vagy felmenti a miniszterelnököt, a miniszterelnök-helyetteseket, az államtanácsosokat, a minisztériumok vagy bizottságok vezetésével megbízott minisztereket, a Legfelsõbb Ellenõrzési Fõigazgatóság vezetõjét és az államtanács fõtitkárát.

A Kínai Népköztársaság megalakulása óta négy alkotmányt fogadtak el (1954, 1975, 1978 és 1982). A jelenlegi alkotmányt az ötödik Országos Népi Gyûlés 1982 decemberében megtartott ülésén fogadták el. Ezt az 1982-es alkotmányt két alkalommal módosították: elõször 1993-ban, majd 1999-ben. Az alkotmány összesen 138 cikkelybõl áll, s a bevezetésen kívül négy fejezetre oszlik: általános elvek, az állampolgárok alapvetõ jogai és kötelességei, az államszervezet, valamint a nemzeti zászló, a nemzeti címer és a fõváros.

A Kínai Népköztársaság (KNK) 1949-es megalakulását követõen néhány évig katonai közigazgatás mûködött az országban. A polgári közigazgatásra való áttérés a rendezetlen belsõ állapotok és a koreai háború miatt csak 1952-ben indult meg. A belsõ rend megszilárdulása és a koreai háború lezárulása tovább segítette az áttérést. A Kínai Kommunista Párt (KKP) 1952. decemberi állásfoglalása nyomán a kormány 1953 februárjában egy törvényt fogadott el, amely rendelkezett az országos és a helyi népi gyûlések tagjainak megválasztásáról.

1978-tól kezdve a Kínai Kommunista Párt folyamatos lépéseket tett a tervgazdaság piacgazdasággá alakításáért. A mezõgazdaságban felhagytak a korábbi erõszakos kollektivizálással, helyette áttértek az állami gazdaságokra. A szolgáltatásban és a könnyûiparban megjelenhetett a magánszféra, amely az ország meghatározott területein egyben külföldi vállalkozók odatelepülését is jelentette. A párt befolyását a gazdaság minden területén csökkentették, a helyi hatóságok, illetve a vállalatok vezetõsége kapta kézbe az irányítást.

A Qin-dinasztia, majd az azt követõ Han- és Jin-dinasztia uralkodása során Kína óriási fejlõdésen megy keresztül. Azonban a virágzásnak a hunok i. sz. 316-os hódítása vet véget, amely következtében Kína 589-ig sok részre szakadva marad. Az 589-ben, a Sui-dinasztia által egyesített Kína, késõbb a Tang-dinasztia vezetésével 875-ig ismét egységes, amikor is sok fejedelemségre esik szét, eljön az ?öt dinasztia kora?, amely 960-ig tart. A Song-dinasztia vezetése alatt Kína újraegyesül, amíg 1127-es dzsürcsi hódítás, majd az 1279-es mongol betörés után véget ér a kínai uralkodók kora.

Kína az egyik legõsibb civilizáció. A Sárga folyó évenkénti áradásai során lerakott termékeny hordalékon már az i. e. 6. évezredben kialakult a földmûvelõ életmód.

A mondabeli elsõ kínai császár Huang Di, i. e. 2100-ban megalapítja az elsõ kínai államot a mai Peking környékén, majd megkezdõdik a többi kínai királyság kialakulása is.

I. e. 221-re teszik, hogy a Qin állam Zheng vezetésével legyõzi a többi tizenegy nagy fejedelemséget, és létrejön az egységes kínai állam.